Gyerekkorom óta mondok verseket. Akik eddig hallgattak úgy gondolom sosem csalódtak.
Fiatalként többször nyertem rangos versmondó versenyt, amit akkor a mindenkori felkészítőmnek, édesapámnak köszönhettem. Csiszoltunk szinte minden apró hangsúlyt, életérzést, hogy a versenyen, az előadáson a lehető legszuggesztívebb, a legmegérintőbb lehessen a nézők, hallgatók számára.
Később én magam is próbáltam mélyen megérteni a költők által leírtakat, magamévá tenni, majd a lehetőségeimhez mérten legjobban interpretálni azokat.
Mondok ismert vagy kevésbé ismert költők verseit, hogy azok így éledjenek újjá.
Egy Váczi Mihály verset had adjak ízelítőül: